Mrs. Szingli magányosan üldögélt az egyik Liszt Ferenc téri étterem teraszán, és jobb híján az arra vetődő járókelőket szemlélte. Már vagy tíz percre hiába várt Mr. Loverre, akivel az interneten szervezett első titkos randevújukat ülték volna meg. Az egyedüllétben eltékozolt tíz perc elég volt arra, hogy az asszony kezdeti lelkesedését bölcs helyzetértékeléssel egészítse ki. Komolyan végig kellett gondolnia az új kapcsolat várható következményeit.
Mrs. Szinglin nem látszott meg, de már túl járt a harminckettőn, és az utóbbi két év házasságban szerzett tapasztalatai kellően felvértezték a hiú remények dédelgetésével szemben.
Annak idején, naiv csitriként még hitt abban, hogy Mr. Szingli az a faja fiatalember, aki a körülmények szerencsétlen közjátéka által válik folyton magányossá, és akinek csak egy hű társra van szüksége a boldogsághoz. Sajnos a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy az odaadó szerelem mit sem ér, mindazonáltal a név kötelez. Mr. Szingli a házasságkötést követően lelkében továbbra is szingliként élte életét, magával rántva a magányba a Mrs. Szinglivé előlépett ifjú feleségét.
Saját sorsán töprengve a fiatal hölgy kénytelen volt belátni, hogy a mai randevú számára csak és kizárólag csöbröt és vödröt tartogat. Ha a sors is úgy akarja, Mrs. Szingliből akár még Mrs. Loverré is válhat. Egyedülállóból még lehet szerető. Bár ehhez még meg kell küzdenie az éppen aktuális Mrs. Loverrel is. De mindent csak szép sorjában, ha egyáltalán képes lesz gyökeres változásokra elszánni magát.
Egy igazán ideális pár vonult el az étterem terasza előtt. Azért persze Mrs. Szinglit sem ma szedték le a falvédőről, hogy higgyen a látszatnak. Ezzel ő már rég számot vetett. Néhány tengerentúli filmtől eltekintve ideális párok definíció szerint nincsenek. Sorra vette a legközelebbi ismerőseit.
A távoli gondolataiba merülő Mrs. Szinglit hirtelen egy különös élmény rántotta vissza a jelenbe. Furcsa kettősséget érzett a zsigereiben. Nagyon is kedvelte ezt a szaglóhámját kellemesen birizgáló illatot, hiszen pont ilyen parfümöt ajándékozott karácsonyra a férjének. Kitűnő érzékszerveinek köszönhetően pontosan bemérte az illat forrását.
Mrs. Szingli elővette telefonját és szelfi kamerája segítségével a maga mögé tekintett. Mivel a férfi neki hátal ült, az arcát nem láthatta, mégis teljesen biztos volt a dolgában. A tévedés teljes egészében ki volt zárva, hiszen előző este ő maga vasalta a férje ingét.
Először a lebukástól való félelem fogta el, hogy görbe kis útjai kitudódhatnak, de nem sokkal ezután fordított gondolatmenetén. Mrs. Szingli ugyanis hamar ráeszmélt, hogy nem is ő, hanem a férje bukott le. Vagyis minden kétséget kizáróan véletlenül pont egymással szervezték meg a titkos randevút.
És mivel Mrs. Szingli nem hitt a véletlenekben, kénytelen volt ezt az esetet a sorsszerűségnek betudni. És ha a sors újra egymásnak rendelte őket, hát adott még egy esélyt a házasságuknak. Magához intette a pincért, némán kifizette az ásványvizet, majd egy közeli padra tette át a székhelyét. Elővette a mobilját, és feltárcsázta a férje számát.
– Szervusz, drágám! – kezdte Mrs. Szingli ártatlanul. – Tudsz rám fordítani néhány percet?
– Hogyne édesem! – válaszolta kedélyesen a férj. – Bár lehet, hogy rövidesen le kell tennem. Nemsokára jönnek hozzám.
– Csinos?
– Jajj, ne butáskodj! Üzleti ügy.
– Szóval fizetsz érte? – kérdezett vissza pimaszul Mrs. Szingli.
– Ne bosszants már Júlia! Mi ütött beléd?
– Tudod Tamás, nem kedvelem, ha másnak játszod a Rómeót.
– Ha lelkizni akarsz, akkor beszéljük meg otthon – válaszolta Mr. Szingli kimérten.
– Tudod Tamás, szeretném, ha őszinte lennél hozzám. Miért keresel más nőt magadnak?
Mrs. Szingli a padról figyelte, hogy férje egy zsebkendőt vesz elő a nadrágja zsebéből, és azzal kezdi törölgetni a homlokát. Megértette, hogy nincs értelme tovább a levegőbe beszélnie. Egy perc némaság után őszintén válaszolt felesége kérdésére.
– Mert sose veszel fel tangabugyit. Ezerszer kértem, és mégsem. Kész kimondtam.
– Ilyen egyszerű?
– Igen, ilyen egyszerű vagyok. Nem kell mindent túlbonyolítani.
– Én meg ezerszer kértem, hogy előbb csókolj meg és csak azután markolászd a melleimet – replikázott erre Mrs. Szingli. – Még jobb, ha simogatod.
– Hát jó. Majd meglátjuk, mit tehetünk – válaszolt idegesen Mr. Szingli és már majdnem letette, amikor Mrs.Szingli még beleszólt a kagylóba.
– Kérhetek még valamit?
A férfi nem szólt semmit, de nem is bontotta a vonalat. A feleség ezért kibökte, ami csőrét piszkálta.
– Oh, Mr. Lover! Kérem dobja el nevét, és én sem leszek Mrs. Szingli többé.
A férfi meglepődött, de kedvesen tudott válaszolni:
– Kedves Mrs. Smith, örömmel üdvözöljük a való világban. Ha magának is megfelel, este találkozunk a Kovács lakásban. 🙂
Ajánljuk még:
Mit szeretsz az Anyukádban? (Anyáknapi különszám)
