Nőnapra szeretettel
A képen látható csokorral kívánunk sok boldogságot minden nőnek, akik minden megvilágításban oly csodálatosak és gyönyörűek, és köszönjük, hogy a legkülönbözőb hangulatokban is rengeteg örömöt varázsolnak az életünkbe.
Emmanuel Rossi
A nő, aki nőből van, érdeklődve figyeli az üres lépcsőt, hátha feltűnik végre a tetején várva várt kedvese.
Ma szerencséje volt, sikerült időben elindulnia a munkahelyéről. Tűsarkú cipője délután ötkor már kicsit kényelmetlennek találtatik. Tudja, hogy nincs már messze az idő, de még kicsit várnia kell, hogy végre megszabaduljon tőle. Erős asszony, rezzenéstelen arccal viseli a gyötrelmet. Úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy rövid szoknyája alól kivillanó csinos lábaira titokban férfiszemek pillantanak. A férfiak figyelme megoszlik. Látszólag ők is a lépcsőt figyelik, de lopva a nő kellemes látványán nyugtatják tekintetüket. A nő, bár nyíltan soha be nem vallaná, élvezi a helyzetet. Szelíd mosolya derűt áraszt magából, a körülötte állókra is átterjed nyugalma. Egy percnél nem tarthat tovább a lelki épülés, a lépcső tetején hatalmas hangzavar támad, majd iszonyatos robajjal özönlik le fentről a gyereksereg. Ki-ki megtalálja mamáját, papáját, édes szüléjét, öleli, körülszaladja, húzza, vonzza, elcsacsogja élményét. Az anya átéli örömét, befogadja bánatát, biztatja, vigasztalja, tízkilós táskáját vállára akasztja, egyik kezében hegedűjét, másikban tornazsákját cipelve kíséri kocsijához gyermekét.
A nő, aki nőből van, autójával lelassít a zebra előtt, átengedi a gyalogost, mögötte meg valaki veszettül nyomja a dudát. A nő a visszapillantóba tekint, felismeri. Az iskolában az imént éppen ő bámulta kecses lábait. Elmosolyodik magában: „Tudom-tudom, most éppen hülye picsa vagyok.”
A nő, aki nőből van, összeszedi az uszodában másik gyermekét, elbeszélget az edzővel, a párás öltözőben az izzadtságtól a hátára tapad a blúza, de mosolyogva várja, míg gyermeke megszárítja haját, lassan felöltözik.
A nő, aki nőből van, a két gyerekkel elmegy bevásárolni. A pénztárnál hosszú sor, idős asszony sarkára tolja a kosarát. Nem tesz semmit, mosolyog háta mögé.
A nő, aki nőből van, este még kikérdezi a leckét, elkészíti a vacsorát, megveti az ágyat, mesél, altat, várja a férjét, aki ma várhatóan tíz körül érkezik haza a fárasztó napja után. Ma este focizni ment a kollégáival. Néha korábban sikerül hazavergődnie, és hétfőnként sosem megy le a konditerembe.
A nő, aki nőből van, szeretne néhány szót beszélgetni a férjével. Szeretné elmesélni neki, hogy a kisfiát beválogatták a futócsapatba, hogy a lánya bejutott az iskolai versmondóba, hogy meghívták őket szülinapi partiba és már az ajándékokat is megvette nekik. De amire még ennél is jobban vágyik, szeretne magáról mesélni a férjének. Hogy a nagyfőnök ma elfogadta a javaslatát a reggeli értekezleten. Szeretné elmesélni, hogy kinézett egy színdarabot, amit szeretne vele megnézni. Szeretné neki megmutatni az új cipőjét, szeretné megtudni, hogy a férje szerint testszínű vagy fekete harisnya illik hozzá jobban.
Amikor késő este megérkezik a férje, a nő, aki nőből van, mégsem magáról kezd el mesélni. Szeretné megtudni, milyen napja volt élete párjának, mit ebédelt, volt-e sikere – bánata. Ezen a ponton azonban elveszett az este. A férj kedélyesen cseveg a munkaügyekről, belső pletykákról, és az egyik barátjáról, aki éppen válni készül. „Bár nem meglepő, amilyen felesége van. Szegény Bélát már teljesen kikészítette. Miatta kezdett el inni, aztán most talált végre egy rendes barátnőt.”
A nő, aki nőből van, nem szól egy szót sem, de nem is mosolyog. A férje megérzi, hogy bántja valami, megkérdi, mi a gond. A feleség egy pillanat erejéig elgondolkodik azon, hogy érdemes-e bármit is válaszolnia, de nem tehet mást. Tudja, hogy aki szelet vet, az vihart arat, de nem maradhat csöndben, mert felelőssége van. Hiszen ő nő, aki nőből van.
Szívesen mondaná, hogy Béla egy szarházi, mégis finoman fogalmaz. Tudja, hogy Béla felesége ottmarad a két gyerekkel. Dolgozott és közben vitte a háztartást. Anya volt, a férje felesége és szeretője egy személyben. Egyensúlyban tartotta a családot, hiszen mindkét vállára ugyannyi teher rakódott. És most még a lábát is kirúgták alóla.
„Jaj, Életem, ne gyere már ezzel a feminista dumával. Az a nő egy boszorkány. És különben is magatoknak kerestétek.” Aztán bont egy sört, amivel jelzi, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést.
A nő, aki nőből van, egykedvűen indul fogat mosni. Becsukja maga mögött az ajtót, levetett ruháját rövid hálóingre cseréli, kinyomja a fogpasztát, de csak bámul a fogkefére. Görcsös szorítást érez a torkában. Próbál ellenállni még három másodpercig, de nem bírja tovább, kénytelen elengedni. Könny szökik a szemébe, és mélyről feltörő néma zokogásba fojtja bánatát.
Kis idő elteltével a férj is belép a fürdőbe. A nő a mosdóra támaszkodik háttal az ajtónak.
Felesége csinos alakját megpillantva, a férfi őszinte csodálattal szól feleségéhez: „Istenem, de gyönyörű vagy.”
A nő felemeli fejét, tekintetük a tükörben találkozik.
„Jézusom, Te sírsz?” kérdezi a férj megdöbbenve. Aztán ráébred, mi okozhatta a lelki válságot és egy „Bocsánat!” helyett csak annyit kér, hogy „Jaj, ne vedd már úgy a szívedre!”
És a nő, aki nőből van, újra elmosolyodik. Erős asszony, még késő este is képes tartani az egyensúlyt.
***
A sorozat előző része: A nő, aki nőből van (2)
A nő, aki nőből van, sokszor hangoztatja, hogy nőből van. Nem azért, mintha kétségei lennének női mivoltát illetően. Nagyon jól tudja, hogy nőből van, de az identitását ki kell hangsúlyoznia. Nem feltétlenül verbálisan, hanem öltözködésével, gesztusaival, sminkjével, viselkedésével. Ki ki a maga módján.
A Nő, aki nőből van, magabiztos léptekkel halad előre tűsarkú cipőjében. Valójában nem túl magas, de rövid szoknyája alól kivillanó formás lába és a háta közepéig érő szőke haja olyan érzést kelt az emberben, mintha minden tekintetben fölé magasodna. Férfifejek csavarodnak utána, miután elhaladt mellettük. A Nő tisztában van kiszámítható reakciójukkal. Nemhogy haragudna érte, hanem élvezi a helyzetet, hiszen ő maga teremtette. Uralkodik az erősebb nem ösztönein.
Ezt a jelenséget nevezzük nemierő paradoxonnak, miszerint az erős férfi gyengéje a nő.
A Díva a frontvonalban a női nem harcosa. Felsőbbrendűségével tiszteletet parancsol magának és ezzel együtt a női társadalomnak, a csillogásért azonban súlyos árat kell fizetnie. Az igényességével járó legkomolyabb dilemmája, hogy igaz és hű társat találjon magának az alfahímek körében. (A bétahímek között ugyanis több és jobb találatot érhetne el, de azok meg sem próbálkoznak közelébe kerülni.) Bár úgy sejtjük, hogy a húspiac legfelső a szegmense meglehetősen szűk kört ölel fel, drukkoljunk neki, hogy sikerüljön rendes fickót találni magának, vagy legalább egy rendes pasi merészkedjen a közelébe.
A nő, aki nőből van, csinos, bájos, és bár kamaszkora óta zavarban érzi magát, ha lépten-nyomon megbámulják, mégis szereti, ha megdicsérik szépségéért, jóságáért.
Lapossarkú fekete cipőcskéjében légies léptekkel halad célja felé, eközben rövid fekete ruhácskája alól kivillanó formás lábacskájára piros harisnyájával hívja fel a figyelmet. Szexi öltözködése korántsem olyan feltűnő, mint a frontvonalban mozgó dámáé, a férfi számára közvetített hatása mégis egy pirula viagrával ér fel.
A csalafintaság és rafinéria effajta együttállását hívjuk csalafinéria jelenségnek.
Bár a szabadstílusú nő tökéletesen tisztában van megjelenésének impulzív hatásával, fogjuk fel részéről tanúsított könnyed játékosságnak, hiszen valójában mindössze ártatlan flörtről szól a története.
Lelki szemeivel tisztán látja, ahogy háta mögött a férfiszemek tapadnak távolodó alakjára, önérzetét jólesően birizgálja az elismerő pillantások sorozata, azonban egy furcsa, ciccegő hang kizökkenti nyugalmából. A fiatal fruska korából származó emlékek letaglózzák. Egy másodperc tized része alatt végigfut agyán a tinédzser éveiben szerzett élmény. Már hetek, sőt hónapok óta vágyott arra, hogy végre egyszer kacéran kiöltözve megmutassa a világnak nővé válásának első, de szemmel már nagyon is jól látható jeleit. Élvezte a testét simogató nap melegét, a haját lebegtető szellő csiklandozását, fiatalságának üdeségét, mígnem egy útja mellett folyó építkezés szabadszájú munkásai gusztustalan beszólásaikkal földig rombolták önfeledt örömből felépített jókedvét.
A piros harisnyás nő feldúlt lelkét a ciccegés nem hagyja nyugodni. Régen volt, de nem feledte. Kicsit dundi volt, de a felesleget keményen ledolgozta. Vele ma már nem packázhatnak. Már készen is áll a válasszal. Szeme villan, hirtelen hátraperdül, mint a kígyó, aki éppen megmarni készül áldozatát, de eláll a szava. Egy szemtelenül jóképű fickóval találja magát szemben. Dühbe torzult ábrázatán vonásai meglágyulnak, még egy mosolyt is megereszt, majd a férfinek szó nélkül hátat fordítva folytatja útját munkahelye felé. Élvezettel szívja magába a reggeli napfény melegét, fejét hátravetve hagyja, hogy nyakát és arcát csiklandozza a reggeli szellő, és egész napra örömmel tölti el a pimasz kedvesség. Vagy amit akár kedves pimaszságnak is nevezhetünk.
A történet azonban ezzel még nem ér véget, mert a díva és a szexi nő mellett megjelenik a színen a szerény szépség is, akin a felületes szemlélő csak átemeli tekintetét, a rejtett csodákra nyitott férfiakat azonban lenyűgözi megjelenésével.
A nő, aki nőből van, kecses lábait hosszú szoknyája alá bújtatja, karcsú derekát elegáns blézere mögé rejti, buja melleit és csábos nyakát garbóval fedi el, gyönyörű hosszú haját kontyba szorítva köti feje búbjára, sugárzó tekintetét pedig vastag keretes szemüvegével választja el az őt vizslató közönsége elől. Ő szeretne kimaradni ebből a hétköznapi utcai játékból. Az ő terepe az otthon melege, a hálószoba intimitása. Nála semmilyen körülmények között nem jön be a ciccegés, sőt, ennél sokkal kevesebb is felbosszantja.
A férfi ebben az esetben (illetve általában) nem különösebben érti, hogy a nő iránt tanúsított csodálata miért nem talál értő fülekre. A férfi felfogásában a nő megbámulása a szépség iránti vonzalom természetes kifejeződése. Mindannyian tudjuk azonban, hogy ez csak ürügy, hamis álca. Nézzük csak meg, hogy mi történik fordított helyzetben:
Ha egy nő bámul meg szemérmetlenül egy férfit, akkor ritka kivételtől eltekintve a férfi rettenetesen zavarba jön, kellemetlenül érzi magát, és igyekszik minél messzebb eltávolodni.
Szerencsére a nők nem bámulják szemérmetlenül a férfiakat, így kialakul az a kényelmes egyensúly, amiben férfi és nő egyaránt kellemesen érezheti magát.
Már ha létezik egyáltalán férfi és nő közötti egyensúly…
A következő fejezetben ezt a kérdést feszegetjük, a sorozat címéhez tartva magunkat, alapvetően a nő szemszögéből.
Addig is (illetve továbbra is) kíváncsian várom az észrevételeket, hozzászólásokat.
Ajánljuk még:
A nő, aki nőből van, kicsivel negyven felett jár. Nem tartja magát különösebben csinosnak, de tudja, hogy tetszik a férfinek, akivel éppen beszélget. Vagyis csak csacsog, az élet apró-cseprő ügyeiről. A férfi válaszolgat, illetve inkább csak lelkes hallgatója beszélőtársának, ám egyszer csak megüti fülét egy félmondat. Ha már megütötte, akkor az már nem csak EGY félmondat, hanem A félmondat. Messziről érzik, hogy ebben a félmondatba sűrűsödik bele a lényeg. A Nő csak úgy mellesleg említette meg, de kár volna tagadni: az élete sok fontos dolga között ez egy elemi momentum, egy alapvetés. Fundamentum a javából.
Ugyanebben az időben egy huszonöt év körüli ifjú hölgy éppen telefonon társalog az anyukájával. A lány a hétvégi eseményekről számol be édes szüléjének. Néhol homályos megfogalmazása ellenére, minden kétséget kizáróan, élvezetes élményekkel gazdagodott. A helyzet kiértékelése során anya és lánya között mély egyetértés alakul ki a női szerepek lényegéről és életvitelszerű alkalmazásáról. Mindezt mindketten képesek egy félmondatba belesűríteni.
Az érett nő, az ifjú hölgy, és a családcentrikus anya, korra való tekintet nélkül ugyanabban a rigmusban fogalmazták meg legfontosabb életérzésüket. Az ominózus félmondat márpedig így hangzik: „…pláne, ha nőből van az ember.”
A női lét esszenciája a legkülönbözőbb élethelyzetekben merül fel és tör utat magának a társalgásban:
És nem csak a munkahelyen, hanem a szülői értekezleten, az utcán, a konyhapultnál, a színházban, a strandon, a sípályán, a gyerekek ágyánál, a férfi karjában.
De vajon miért ütött a szöget a férfi fejébe ez a könnyed természetességgel elejtett félmondat? Nyilván rá is hamar felszalad jó pár kiló, őt is hülyének nézik, és neki is topon kell lennie a munkahelyén, mégsem fűzi a mondandójához, hogy „… pláne, ha férfiból van az ember”.
Ha tisztázni szeretné az ellentmondást két dolgot tehet:
Az intelligens férfi akár még azt is képes belátni, hogy a női gondolkodás szerint mindez nem is hordoz magában ellentmondást. Minden megállapítás igaz a férfira is, de a nőre jobban. Miért is?
A történet hamarosan folytatódik, addig is kíváncsian várom az észrevételeket.
***
Következő rész: A nő, aki nőből van (2)
***
Ajánljuk még:
Így szólt a bajbajutott:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…
Param-param-param-param-param…
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…
Param-param-param-param-param…
Ámen
Így szólt az Úr:
Hát, ha már ilyen szépen megszólítottál, akkor megkapod a mindennapi kenyeredet.
Így szólt a vallásos:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a Te neved!
Param-param…
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg a mi vétkeinket…
Param-param…
de szabadíts meg a gonosztól!
Ámen
Így szólt az úr:
Megkapod, megbocsátom, megszabadítalak.
Így szólt a fáradt:
Uram!
Így szólt az Úr:
Mind a száz hajléktalan megkapja a mindennapi kenyerét. Mind a száz árva megkapja feje fölé a fedelét. Mind a száz beteg megkapja a gyógyulását. A családodat nem éri baj, sem betegség, sem bántódás. Te pedig aludj jól, álmod legyen békés!
Ajánljuk még:
ByAlex, Beyoncé, Jennifer Lopez, Kozsó és a többiek karácsonya
Megindító történet férfiakról, gyermekekről, hibákról és megbocsátásról
Ez a sztori a valóságban megtörtént igaz történet. Onnan tudom, hogy velem esett meg.
És bár évekkel ezelőtt történt, ma is élénken emlékszem minden részletére.
Kissé csípős, de verőfényes délelőttel örvendezetett meg az időjárás azon az októberi vasárnapon. A TV elől menekülve a közeli parkba igyekeztünk tartalmas kikapcsolódást keresve magunknak.
A férfi egyedül bandukolt a panelházak gondosan ápolt hátsó kertje és az út szélén parkolók autók között. Kissé pufók termetével szinte teljes szélességében elfoglalta a járdát.
Nyolc, hat, negyven, három: életkorunk években. Sorban így kerekeztünk mögötte három biciklin, a nagyobbacskák saját jogon, a kislányom reám utalva, gyerekülésben élvezte mögöttem a kiruccanás örömeit. Feltorlódtunk az úr mögött, fiacskám finoman, de élvezettel megpöccintette piciny csengettyűjét.
„Takarodj innét, még majd én fogok kitérni előled, húzzál el a járdáról” – szólt rá zord hangon emberünk, maga mögé sem pillantva.
Utat nem nyervén magunknak, leszállani kényszerültünk kedvenc paripáinkról. Nagyvárosi forgalomban edződött apukaként első zsigeri reakcióm persze szaftos “krvny, bzmg, fsz, kcsg” megfogalmazásban tört volna felszínre, azonban a feltételes reflexet a vasárnapra, a napsütésre, és nem utolsósorban a gyermekek nevelésére való tekintettel sikerült magamba fojtanom. Indulataim fékezve, fojtott hangon csak annyit válaszoltam a családomat ért támadásra, hogy „Gratulálok Uram. Maga fantasztikus!” Aztán még lealázón hozzátettem, hogy „Gyertek gyerekek, menjünk!”
A férfi még próbálkozott, öklét rázta, hogy mit képzelünk, meg egyébként is, de a felénk dobott kesztyűt nem vettük fel.
A parkba érve remek móka vette kezdetét. Már-már elfelejtettük az iménti inzultust, mígnem emberünk váratlanul megjelent mellettünk. Messziről integetve megszólít.
„Tudja, maga nem tudja!” Buszsofőr, és reggel öttől szolgálatban. Vasárnap. Annyi hülye van az úton. Folyton beszólnak. És ő nem akarta ezt a gyerekekkel. Azt hitte valami bunkó le akarja szorítani. És van egy hétéves kislánya. Alig várta, hogy vele legyen végre. És most nem tud a szemébe nézni.
És én akkor megbocsátottam mindent ennek az embernek. És én akkor megköszöntem neki, hogy volt ereje lejönni bocsánatot kérni. Kezet ráztunk, de még mindig annyira le volt sújtva, hogy úgy éreztem, hogy egy kézfogás nem elég. És akkor egymást szemből átkarolva megveregettük egymás vállát. Mintha csak focimeccsen. Igazán sportszerűen.
A gyerekek őszintén meglepődtek: „De Apu, egy idegen emberrel?”
„Férfias ölelés” – magyaráztam nekik, de azt hiszem nem értették meg teljeséggel.
A férfiasság nem csak izomból, hanem erényből is áll. Láttak ilyet is, majd később megértik. Mi meg felnőttek? Azt hiszem aznap mindannyian többek lettünk. Nem kevéssel.
Ajánljuk még:
Tegyél úgy, mintha imádnád!
Első lépés: Vedd magad körül sárga és citrom mintájú tárgyakkal.
Citromsárga cipőddel, citromkarika fülbevalóddal, és citrom-lime kombinációval ékesített műkörmöddel garantáltan ki fogsz tűnni a környezetedből.
Második lépés: El kell oszlatnod minden kétséget, ami megkérdőjelezné a citromba vetett hited.
Kizárólag villamossal közlekedj! Ha késel a munkahelyedről, védekezz azzal, hogy környezetvédelmi okokból, no meg a rettenetes kék színe miatt, nem voltál hajlandó a villamospótló buszra felszállni. Ez már akkora hülyeség, amit már a főnököd és a kollégáid is kezdenek komolyan venni.
Harmadik lépés: Megerősítés
A telefonod csengőhangját sürgősen állítsd be a Lemon Tree című popslágerre, és ne felejtsd el a hívás hangerejét maximálisra állítani. Gondoskodj róla, hogy valamelyik barátod értekezlet közben rád telefonáljon. Az elnéző pillantások azt jelzik majd, hogy a citrom iránti szimpátia a vállalati kultúra részévé kezd válni.
Negyedik lépés: Befektetés
Ne hidd, hogy csak neked dobott citromot a sors. Kezdd el felvásárolni mások citromkészletét, hiszen most még olcsón hozzájuthatsz. (Később, miután már nagy mennyiséget felvásároltál, hiány alakul ki a piacon és drágán eladhatod a készleteidet.)
Ötödik lépés: Marketing
A nagy melegben vendégeld meg a kollégáidat fagyival. (Vajon milyen fagyira hívod meg őket?) Emellett indíts blogot a citrom jótékony hatásairól. Bejegyzéseid mondanivalóját érdemes arra kihegyezni, hogy a citrom már az ókorban afrozodiákumnak számított, és a férfiak előszeretettel használták erekciójuk meghosszabbítására, a nők pedig bőrfeszességük megőrzésére.
Hatodik lépés: Teremts legendát!
Az ügyfélköröd szélesítése érdekében sikeresnek kell mutatkoznod. Mostantól csak sárga taxival járj és a sajtóinterjúk során emlegesd fel a nehéz kezdeteket, amikor a villamospótló miatt nap mint nap dacoltál a kirúgás veszélyeivel.
Hetedik lépés: Tudományos alátámasztás
A kételkedők gyanújának elterelése érdekében szóba kell hoznod Szent-Györgyi nóbeldíj Albert nevét is, valamint felemlegetheted a középkori hajósok csodálatos történeteit a skorbuttal szembeni védekezés fejlett módszereiről. Emellett brit tudósok kutatásairól is be kell számolnod, ami a jobb és bal agyfélteke közötti neuronhálózat integrációja és a napi rendszeres aszkorbinsav bevitel közötti összefüggések erősségére hívja fel a figyelmet.
Nyolcadik lépés: Globális terjeszkedés
Ha megfogadtad a korábbi tanácsokat, akkor mára uralod a citrompiac ötven százalékát. A bevételeid két százalékát fordítsd jótékonykodásra. Ezzel a bulvárlapok vezető hírei közé kerülsz, ami újabb tíz százalékkal növeli a forgalmad.
Kilencedik lépés: Permetezés
Semlegesítsd a kártevőket: alapíts citromdíjat, amivel az alternatívokat, a kételkedőket, az irigykedőket és a lovas sportok rajongóit is a magad oldalára tudod állítani.
Tízedik lépés: Citromszüret
Ha már eleged van az egészből, add el a céged jó drágán, vegyél egy tűzpiros Ferrarit és néhány gyümölcsfarmot a Világ különböző szegleteiben, hogy mindig legyen friss eper az asztalodon. 🙂
Ajánljuk még:
A lámpa újra pirosra váltott anélkül, hogy egyetlen kocsinak is sikerült volna átjutni a kereszteződésen. A férfi rezzenéstelen arccal vette tudomásul, hogy újabb másfél perces várakozásra kényszeríti az úton felgyülemlett autórengeteg. Rendkívüli önfegyelmének köszönhetően még egyetlen indulatszó sem hagyta el a szája szegletét, azonban az idegszálai között felgyülemlett feszültség a homlokán gyöngyöző verejtékcseppek formájában kezdett megmutatkozni. Csak egy szempillantásnyi időt hagyott magának arra, hogy az órájára pillantson, majd újra előreszegezte tekintetét.
Duplán hajtott mandzsettája alól kivillanó Rolexje másodpercre pontosan mutatta az időt, ami szerint már csupán három perce maradt a célba éréshez. Kényszerű várakozása során végiggondolta, hol követte el a hibát.
Ahhoz kétség sem fért, hogy útja első szakaszán mintaszerűen járt el, amikor a gyorsforgalmi úton maga elé engedte azt a szegény mozgáskorlátozott embert. Tökéletesre kidolgozott felsőteste alapján senki nem feltételezte volna a sofőrről, hogy hátrányos helyzetű, pedig a parkoláshoz szükséges mozgássérült igazolvány kocsija alapfelszereltségéhez tartozott. BMW X5 típusú tolószékével tolta le a szabályos százharminccal közlekedő úrvezetőket a belső sávból, úgyhogy a terepjáró mögött autózva könnyedén, mintha csak repülő szőnyegen suhanva ért volna be a városba.
Az araszolós zónába lépve azonban valamilyen elvetemült ötlettől vezérelve megszánt egy besorolásra váró kisautót. Jóindulatát a hagyományokhoz mereven ragaszkodó idős úr azzal hálálta meg, hogy felelevenített egy mára már kihalóban lévő régi szokást, miszerint a sárga lámpa gyorsítás helyett fékezésre igyekszik rávenni az arra vetődő autósközönséget. A váratlan megállásból származó balesetet szerencsére sikerült elkerülni, a békeidőket idéző forgalmi helyzet egyetlen környezetkárosító eleme a háta mögött felharsanó autókürt által keltett zajszennyezés volt.
Jelen pillanatban a Szállítót úticéljától már csak hatszázötven méter választotta el, de előtte volt még egy hatsávos utat átszelő kereszteződés, két jobbra kanyarodó autó, majd a főút túloldalán a mindig kiszámíthatatlan, szűk, egyirányú utcák dzsungele.
Kinyomott kuplunggal és a gázpedálra tapadt jobb lábbal várta a zöld jelzést, ami rövidesen be is következett. A sor elején álló autóstárs néhány másodperc múlva megtalálta az egyes sebességfokozatot, szédületes csigatempóval már meg is kezdte a jobbkanyart, majd a zebrára lépő gyalogosok előtt szabályosan megállt.
Az egy autónyi előrehaladás mindazonáltal elég volt arra, hogy egy majdnem két méter széles rés keletkezzen az utcácska bal oldalán parkoló kocsik és a Szállító előtt veszteglő jármű között. A férfi hideg fejjel mérlegelt: az autó szélessége 1826 miliméter plusz a tükrök. Szerencsére a bal oldali visszapillantó magasságában nincs akadály. Mivel nem mutatkozott más lehetőség, nekivágott a lehetetlennek: előbb centiméterről centiméterre haladva, óvatosan átcsúszott a szűk folyosón, majd száznegyven lovacskáját egyszerre megabrakolva, csikorgó kerekekkel kilőtt a bambán bámészkodó tömegből.
Az utca szemközti folytatásában persze fékeznie kellett, hiszen fekvőrendőrök sora gondoskodott a visszafogott haladásról. Két sarokkal arrébb egy kuncsaftját váró taxis állt kényelmesen az út közepén, aki csak egy pöcc dudaszóra volt hajlandó kelletlenül félrevonszolni magát. A sárga kockás akadályon túllendülve egy gyors balkanyar követezett, ami aztán egy külső szemlélő számára teljesen érthetetlen fékezésbe torkollott. Pedig a szállító félelme nem volt alaptalan. Csupán százötven méterrel előbbre kellett tekintenie, ahol már egy tucat autóból álló kocsisor gyülemlett fel egy kukásautó mögött.
Lélekjelenlétét megőrizve kihátrált az utcából, hogy egy duplahurok alkalmazásával képes legyen időben célba juttatni fuvarját. A kerülő felső torkolatából való kijutást az autó orrának merész előretolása révén sikerült elérnie, majd a lassan hömpölygő forgalomból egy jobbkanyarral kilépve, dinamikus fékezéssel érkezett el úticéljához. Ránézett az órájára, és örömmel nyugtázta, hogy még így is maradt tizenöt másodperce.
– Köszi, hogy elhoztál apuci! – szólt a kislány a hátsó ülésről és fejét a fejtámlák között előredugva egy puszit nyomott a férfi arcára.
– Szívesen kincsem. Ügyes legyél! – köszönt el ő is a kicsitől, és mosolyogva nézett az iskola kapuján belépő gyermeke után.
Ajánljuk még:
Micsoda pofátlanság, hogy a pasid szeretkezés közben meccset néz
ByAlex, Beyoncé, Jennifer Lopez, Kozsó és a többiek karácsonya
Juliska (1+) Anyuci…
Dóri (2) Puszi.
Orsi (3) Olyan jó.
Szilvike(4) Szeretek hozzá odabújni.
Andi (5) Anya mindig megölel és olyan jó puha.
Kincső (6) Iszepizézik velem és dögönyöz.
Ivett (7) Anya reggel csinál nekem tejbegrízt. Én nem tudnék olyan korán felkelni.
Márti (8) Amikor rossz kedvem van, mindig viccelődik velem. Nagyon jókat tudunk együtt nevetni.
Judit (9) Este olvasni szokott, hogy jól aludjak el. Olyan szép hangja van.
Eszti (10) Megvéd, amikor az apukám meg akar verni.
Edina (11) Féltem lecsúszni a csúszdán és ő lecsúszott velem. Pedig tudom, hogy ő is félt.
Rita (12) Amikor fáradt vagyok, megveti az ágyamat és rámhuppantja a takarót. Ezt kicsi korom óta nagyon szeretem.
Zsani (13) Ő süti a legfinomabb palacsintát. A legjobban a nutellásat szeretem.
Timi (14) Nem tudom. Sokszor veszekszik, de néha normális.
Angéla (15) Néha segít a leckében. Matekból elég jó. Jobb, mint én.
Kriszta (16) Hát nem is tudom. Olyan túlbuzgó. Vesz színházjegyet, meg könyveket. Biztos azt gondolja, hogy rossz az ízlésem. A barátnőim szerint jófej. Végül is ki lehet vele jönni.
Szandi (17) Szerencsére nem nagyon gáz. A szülinapomon elvitt magával műkörmöshöz.
Kata (18) Sose felejtem el, hogy az éjszaka közepén levitt az ügyeletes patikába utópiruláért. Egy szó nélkül. És ez nagy szó!
Magdi (19) Anya nagyon szeret. Mindig ad egy kis duigpénzt, amikor megyek a koliba, pedig nagyon ki vannak számítva. Egyszer remélem sok pénzem lesz, és meg tudom hálálni.
Karolina (20) Anya nagyon furcsa. Úgy tesz, mintha nem szeretne, pedig nem az ő hibája. Csak magát okolja, amiért elhagyott minket apa. De én nagyon szeretem anyát. Ő nem hagyott el.
Szonja (21) Az én anyukám egyszerűen fantasztikus. Együtt járunk vásárolni, ki lehet vele beszélni a pasikat, és még sose adott rossz tanácsot. Teljesen megbízom benne, és ez nagyon jó.
Irma (22) Az anyukámnak hihetetlen életereje van. A múltkor, amikor egy buliból kicsit becsiccsentve hazaestünk a barátnőimmel, három perc alatt olyan szendvicstálat rittyentett nekünk az asztalra. Aztán megágyazott mindenkinek, és hagyott minket aludni. És mikor felkeltünk mindenkit vadi új fogkefe várt a fürdőben. Nagyon büszke voltam rá a barátnőim előtt.
Zsuzsi (24) Egyszerűen csak szeretem.
Izabella (27) Gyerekkoromban nagyon hiányzott az anyukám. Egyedül nevelt és alig volt velem. Rengeteg munkát vállalt, és én sokszor haragudtam rá miatta. A sors úgy hozta, hogy most egy árvaházban dolgozom, és nagyon köszönöm neki, hogy nem kellett intézetben felnőnöm.
Bernadett (28) Még a gimiben az anyámat egyszer behívatta az igazgatónő, hogy lógok a suliból. Az anyukám azt hazudta neki, hogy beteg voltam. Azóta soha senkinek nem hazudtam.
Aranka (30) Amikor hazaköltöztem a pasimtól anyám csak annyit kérdezett, hogy szívesen ennék-e egy kis rántott húst. Pedig egy monokli volt a szemem alatt. És egy szóval sem említette, hogy ő ezt előre megmondta.
Adrienn (32) Az anyám alkoholista volt. Ma is az, csak már elköltöztem. Nagyon nehéz volt vele élni. Sokszor megalázó. És amikor kisbabám született egyszeriben mindent megbocsátottam neki, mert rájöttem, hogy szeretett. Mert az lehetetlen, hogy valakinek gyereke van, és nem szereti.
Györgyi (36) Az anyukámnak van egy olyan képessége, vagyis inkább kisugárzása, amivel mindig sikerül megnyugtatnia. Nem csak engem. Például az apámat, amikor idegesen jött haza. Az anyukám csak rámosolygott, és minden rendben volt. Nekem mindig elég, ha erre a mosolyra gondolok, és azonnal lenyugszom.
Ilona (45) Úgy szeretem, amikor megkérdezi, hogy „Hogy vagy?” Ő igazán kíváncsi rám, és neki őszintén el tudom mondani. Még azt is, ha nagy bajom van.
Emma (51) Az anyukám két hónapja ment el. Akkor lettem felnőtt igazán. Nem szeretek teljesen felnőtt lenni.
Gabriella (56) Az apám elhagyta egy másik nőért, aztán visszakönyörögte magát. Ma már tudom, hogy csak a tesómért és miattam engedte.
Irén (62) Máig nem tudom, hogy tudott annyi pénzből enni adni az egész családnak.
Teréz (78) Tőle tanultam a legfontosabbat, vagyis, hogy a legényt a hasánál fogják. Most van két fiam és egy lányom, meg nyolc unokám és három dédunokám. És egy férjem, akivel tavaly ültük meg az aranylakodalmat.
Annuska (99) Már nagyon elfáradtam. Szerintem nemsokára találkozunk. Jó lesz nála megpihenni.
Sok boldogságot kívánunk az édesanyáknak!
Ajánljuk még:
Mrs. Szingli magányosan üldögélt az egyik Liszt Ferenc téri étterem teraszán, és jobb híján az arra vetődő járókelőket szemlélte. Már vagy tíz percre hiába várt Mr. Loverre, akivel az interneten szervezett első titkos randevújukat ülték volna meg. Az egyedüllétben eltékozolt tíz perc elég volt arra, hogy az asszony kezdeti lelkesedését bölcs helyzetértékeléssel egészítse ki. Komolyan végig kellett gondolnia az új kapcsolat várható következményeit.
Mrs. Szinglin nem látszott meg, de már túl járt a harminckettőn, és az utóbbi két év házasságban szerzett tapasztalatai kellően felvértezték a hiú remények dédelgetésével szemben.
Annak idején, naiv csitriként még hitt abban, hogy Mr. Szingli az a faja fiatalember, aki a körülmények szerencsétlen közjátéka által válik folyton magányossá, és akinek csak egy hű társra van szüksége a boldogsághoz. Sajnos a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy az odaadó szerelem mit sem ér, mindazonáltal a név kötelez. Mr. Szingli a házasságkötést követően lelkében továbbra is szingliként élte életét, magával rántva a magányba a Mrs. Szinglivé előlépett ifjú feleségét.
Saját sorsán töprengve a fiatal hölgy kénytelen volt belátni, hogy a mai randevú számára csak és kizárólag csöbröt és vödröt tartogat. Ha a sors is úgy akarja, Mrs. Szingliből akár még Mrs. Loverré is válhat. Egyedülállóból még lehet szerető. Bár ehhez még meg kell küzdenie az éppen aktuális Mrs. Loverrel is. De mindent csak szép sorjában, ha egyáltalán képes lesz gyökeres változásokra elszánni magát.
Egy igazán ideális pár vonult el az étterem terasza előtt. Azért persze Mrs. Szinglit sem ma szedték le a falvédőről, hogy higgyen a látszatnak. Ezzel ő már rég számot vetett. Néhány tengerentúli filmtől eltekintve ideális párok definíció szerint nincsenek. Sorra vette a legközelebbi ismerőseit.
A távoli gondolataiba merülő Mrs. Szinglit hirtelen egy különös élmény rántotta vissza a jelenbe. Furcsa kettősséget érzett a zsigereiben. Nagyon is kedvelte ezt a szaglóhámját kellemesen birizgáló illatot, hiszen pont ilyen parfümöt ajándékozott karácsonyra a férjének. Kitűnő érzékszerveinek köszönhetően pontosan bemérte az illat forrását.
Mrs. Szingli elővette telefonját és szelfi kamerája segítségével a maga mögé tekintett. Mivel a férfi neki hátal ült, az arcát nem láthatta, mégis teljesen biztos volt a dolgában. A tévedés teljes egészében ki volt zárva, hiszen előző este ő maga vasalta a férje ingét.
Először a lebukástól való félelem fogta el, hogy görbe kis útjai kitudódhatnak, de nem sokkal ezután fordított gondolatmenetén. Mrs. Szingli ugyanis hamar ráeszmélt, hogy nem is ő, hanem a férje bukott le. Vagyis minden kétséget kizáróan véletlenül pont egymással szervezték meg a titkos randevút.
És mivel Mrs. Szingli nem hitt a véletlenekben, kénytelen volt ezt az esetet a sorsszerűségnek betudni. És ha a sors újra egymásnak rendelte őket, hát adott még egy esélyt a házasságuknak. Magához intette a pincért, némán kifizette az ásványvizet, majd egy közeli padra tette át a székhelyét. Elővette a mobilját, és feltárcsázta a férje számát.
– Szervusz, drágám! – kezdte Mrs. Szingli ártatlanul. – Tudsz rám fordítani néhány percet?
– Hogyne édesem! – válaszolta kedélyesen a férj. – Bár lehet, hogy rövidesen le kell tennem. Nemsokára jönnek hozzám.
– Csinos?
– Jajj, ne butáskodj! Üzleti ügy.
– Szóval fizetsz érte? – kérdezett vissza pimaszul Mrs. Szingli.
– Ne bosszants már Júlia! Mi ütött beléd?
– Tudod Tamás, nem kedvelem, ha másnak játszod a Rómeót.
– Ha lelkizni akarsz, akkor beszéljük meg otthon – válaszolta Mr. Szingli kimérten.
– Tudod Tamás, szeretném, ha őszinte lennél hozzám. Miért keresel más nőt magadnak?
Mrs. Szingli a padról figyelte, hogy férje egy zsebkendőt vesz elő a nadrágja zsebéből, és azzal kezdi törölgetni a homlokát. Megértette, hogy nincs értelme tovább a levegőbe beszélnie. Egy perc némaság után őszintén válaszolt felesége kérdésére.
– Mert sose veszel fel tangabugyit. Ezerszer kértem, és mégsem. Kész kimondtam.
– Ilyen egyszerű?
– Igen, ilyen egyszerű vagyok. Nem kell mindent túlbonyolítani.
– Én meg ezerszer kértem, hogy előbb csókolj meg és csak azután markolászd a melleimet – replikázott erre Mrs. Szingli. – Még jobb, ha simogatod.
– Hát jó. Majd meglátjuk, mit tehetünk – válaszolt idegesen Mr. Szingli és már majdnem letette, amikor Mrs.Szingli még beleszólt a kagylóba.
– Kérhetek még valamit?
A férfi nem szólt semmit, de nem is bontotta a vonalat. A feleség ezért kibökte, ami csőrét piszkálta.
– Oh, Mr. Lover! Kérem dobja el nevét, és én sem leszek Mrs. Szingli többé.
A férfi meglepődött, de kedvesen tudott válaszolni:
– Kedves Mrs. Smith, örömmel üdvözöljük a való világban. Ha magának is megfelel, este találkozunk a Kovács lakásban. 🙂
Ajánljuk még:
