Mert amikor Beyoncé terhes lett, a férje mindenáron túlgondoskodni akart róla, és vette neki azt a sok édességet. Mert az lehet, hogy kövérít, de jót tesz a pszihológiájának. Gabika erre persze egyből csak azon replikázik, hogy szívrohamhoz vezet az a sok csoki, de szerintem csak irígykedik, mert nem ehet eleget. Mert olyan hízós fajta. Naponta erobikol meg biciklizik, aztán mégsem esik hetven alá. Bár azt hazudja mindenkinek, hogy hatvankettő, de a mútkor véletlenül elszólta magát a telefonjába, amikor a férjével beszélt, mert az nem hagyja ám magát becsapni. Minden este ráállítja a mérlegre. Amúgy is tudom én, mert a szemem az mindig meglátja az igazságot. Előttem ezért aztán tényleg nincs értelme a titkolózásnak. Meg amúgy sem beszélek én ki senkit a háta mögött, megmondom én mindenkinek a szemébe is.
Azt is észrevettem, hogy a Erika szívesen csivitel azzal a fiatal hentesfiúval. Nahát annak még a szeme sem áll jól, pont úgy néz ki, mint az a gonosz kis kopasz Kannibál abban a borzalmas filmben. Lehet az felőlem szőr Antoni vagy bármi, nagyon is megvan a véleményem egész Angliáról, meg az egész királyi családról. Szegény Diana hercegnő meg biztos forog a sírjában. Hogy az milyen gyönyörű asszony volt, de megáldotta az ördög azzal Károllyal. Legalább annyira, mint ezt a szegény Erikát a budapesti udvarlójával.
Mert ez egy olyan csupaszív kislány volt mielőtt Pestre költözött, aztán mindenki elhitte neki, hogy jegyben jár azzal Maximiniennel. Én voltam az egyetlen, akinek szemet szúrt, hogy sohasem hozza el bemutatni a vőlegényét. És hát hiába mondtam, hogy gyanús nekem ez a história, dehát a végén mégiscsak nekem lett igazam, de akkor már későn volt, mert a fiatalember visszaköltözött a feleségeihez. Erika meg hazajött egy fekete kisgyerekkel az anyjáék szégyenére, aztán most meg csodálkozik, hogy nem akarja elvenni őt senkise.
Én meg ha meg meg merek szólalni odahaza, hogy milyen szépek is egymás mellett az anya meg a lánya, mint abban a híres dalban, az elefántcsontról meg az ébenfáról, akkor meg jól megkapom a magamét, hogy ne legyek már rasszista, mert az ébenfa meg az elefántcsont is Afrikában terem, és egyébként sem szabad a bőrszín szerint megkülönböztetni az embereket. Ugyanolyan mindegyik, csak az egyiknek nagyobb a szerszáma, mint a másiknak. Ezt persze Erika árulta el nekem tavaly nőnapkor. Szegénykém nem bírja az italt.
De amikor felemlegetem a fiamnak, hogy micsoda rasszista dolog a szoláriumba járni, mert azt csak a fehér emberek haszálják, és akkor még csak szóba sem hozom, hogy a menyem a fél fizetését ott költi el, hát akkor azt próbálja nekem bemagyarázni, hogy Ábrahám Lincoln óta négerek is nyugodtan barníthatják tovább a bőrüket akár egészen feketére. De hát neki sajnos sohasem volt olyan az éleslátása, hogy az apróbetűs részeket is el tudná olvasni.
Nem mintha én nagyon erős lennék a történelemtudományban, de nem vagyok hülye, hogy elhiggyem azt a sok zagyvaságot. Tudom én nagyon jól, hogy akkor is csak a pénz számított. Ki hallott már olyat, hogy a fehér ember önzetlenül felszabadította a fekete embert. Úgy bűzölög nekem ez a dolog, mint egy trágyaszállító teherautó. Utána is olvastam a kuglin, és persze már megint nekem lett igazam. Mert egész Amerika a rabszolgatartók pénzén élt, akiknek egyszer csak elegük lett belőle, hogy egész Amerikát ők tartják el. Aztán amikor kiléptek Amerikából, akkor nagy riadalom támadt, lövöldöztek egymásra egy kicsit, de a végén minden jóra fordult és ma már szerencsére Amerikában mindenki azt csinál, amit akar.
Csak azt nem tudom a családom fejébe verni, hogy ne csúfolják már afroamerikainak azt a gyönyörű kislányt, mert semmi köze Amerikához.
Ja, hogy Suzan? Köszöni szépen, jól van.
