A nő, aki nőből van (3)

A nő, aki nőből van, érdeklődve figyeli az üres lépcsőt, hátha feltűnik végre a tetején várva várt kedvese.

Ma szerencséje volt, sikerült időben elindulnia a munkahelyéről. Tűsarkú cipője délután ötkor már kicsit kényelmetlennek találtatik. Tudja, hogy nincs már messze az idő, de még kicsit várnia kell, hogy végre megszabaduljon tőle. Erős asszony, rezzenéstelen arccal viseli a gyötrelmet. Úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy rövid szoknyája alól kivillanó csinos lábaira titokban férfiszemek pillantanak. A férfiak figyelme megoszlik. Látszólag ők is a lépcsőt figyelik, de lopva a nő kellemes látványán nyugtatják tekintetüket. A nő, bár nyíltan soha be nem vallaná, élvezi a helyzetet. Szelíd mosolya derűt áraszt magából, a körülötte állókra is átterjed nyugalma. Egy percnél nem tarthat tovább a lelki épülés, a lépcső tetején hatalmas hangzavar támad, majd iszonyatos robajjal özönlik le fentről a gyereksereg. Ki-ki megtalálja mamáját, papáját, édes szüléjét, öleli, körülszaladja, húzza, vonzza, elcsacsogja élményét. Az anya átéli örömét, befogadja bánatát, biztatja, vigasztalja, tízkilós táskáját vállára akasztja, egyik kezében hegedűjét, másikban tornazsákját cipelve kíséri kocsijához gyermekét.

A nő, aki nőből van, autójával lelassít a zebra előtt, átengedi a gyalogost, mögötte meg valaki veszettül nyomja a dudát. A nő a visszapillantóba tekint, felismeri. Az iskolában az imént éppen ő bámulta kecses lábait. Elmosolyodik magában: „Tudom-tudom, most éppen hülye picsa vagyok.”

A nő, aki nőből van, összeszedi az uszodában másik gyermekét, elbeszélget az edzővel, a párás öltözőben az izzadtságtól a hátára tapad a blúza, de mosolyogva várja, míg gyermeke megszárítja haját, lassan felöltözik.

A nő, aki nőből van, a két gyerekkel elmegy bevásárolni. A pénztárnál hosszú sor, idős asszony sarkára tolja a kosarát. Nem tesz semmit, mosolyog háta mögé.

A nő, aki nőből van, este még kikérdezi a leckét, elkészíti a vacsorát, megveti az ágyat, mesél, altat, várja a férjét, aki ma várhatóan tíz körül érkezik haza a fárasztó napja után. Ma este focizni ment a kollégáival. Néha korábban sikerül hazavergődnie, és hétfőnként sosem megy le a konditerembe.

A nő, aki nőből van, szeretne néhány szót beszélgetni a férjével. Szeretné elmesélni neki, hogy a kisfiát beválogatták a futócsapatba, hogy a lánya bejutott az iskolai versmondóba, hogy meghívták őket szülinapi partiba és már az ajándékokat is megvette nekik. De amire még ennél is jobban vágyik, szeretne magáról mesélni a férjének. Hogy a nagyfőnök ma elfogadta a javaslatát a reggeli értekezleten. Szeretné elmesélni, hogy kinézett egy színdarabot, amit szeretne vele megnézni. Szeretné neki megmutatni az új cipőjét, szeretné megtudni, hogy a férje szerint testszínű vagy fekete harisnya illik hozzá jobban.

Amikor késő este megérkezik a férje, a nő, aki nőből van, mégsem magáról kezd el mesélni. Szeretné megtudni, milyen napja volt élete párjának, mit ebédelt, volt-e sikere – bánata. Ezen a ponton azonban elveszett az este. A férj kedélyesen cseveg a munkaügyekről, belső pletykákról, és az egyik barátjáról, aki éppen válni készül. „Bár nem meglepő, amilyen felesége van. Szegény Bélát már teljesen kikészítette. Miatta kezdett el inni, aztán most talált végre egy rendes barátnőt.”

A nő, aki nőből van, nem szól egy szót sem, de nem is mosolyog. A férje megérzi, hogy bántja valami, megkérdi, mi a gond. A feleség egy pillanat erejéig elgondolkodik azon, hogy érdemes-e bármit is válaszolnia, de nem tehet mást. Tudja, hogy aki szelet vet, az vihart arat, de nem maradhat csöndben, mert felelőssége van. Hiszen ő nő, aki nőből van.

Szívesen mondaná, hogy Béla egy szarházi, mégis finoman fogalmaz. Tudja, hogy Béla felesége ottmarad a két gyerekkel. Dolgozott és közben vitte a háztartást. Anya volt, a férje felesége és szeretője egy személyben. Egyensúlyban tartotta a családot, hiszen mindkét vállára ugyannyi teher rakódott. És most még a lábát is kirúgták alóla.

„Jaj, Életem, ne gyere már ezzel a feminista dumával. Az a nő egy boszorkány. És különben is magatoknak kerestétek.” Aztán bont egy sört, amivel jelzi, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést.

A nő, aki nőből van, egykedvűen indul fogat mosni. Becsukja maga mögött az ajtót, levetett ruháját rövid hálóingre cseréli, kinyomja a fogpasztát, de csak bámul a fogkefére. Görcsös szorítást érez a torkában. Próbál ellenállni még három másodpercig, de nem bírja tovább, kénytelen elengedni. Könny szökik a szemébe, és mélyről feltörő néma zokogásba fojtja bánatát.

Kis idő elteltével a férj is belép a fürdőbe. A nő a mosdóra támaszkodik háttal az ajtónak.

Felesége csinos alakját megpillantva, a férfi őszinte csodálattal szól feleségéhez: „Istenem, de gyönyörű vagy.”

A nő felemeli fejét, tekintetük a tükörben találkozik.

„Jézusom, Te sírsz?” ­ kérdezi a férj megdöbbenve. Aztán ráébred, mi okozhatta a lelki válságot és egy „Bocsánat!” helyett csak annyit kér, hogy „Jaj, ne vedd már úgy a szívedre!”

És a nő, aki nőből van, újra elmosolyodik. Erős asszony, még késő este is képes tartani az egyensúlyt.

***

A sorozat előző része: A nő, aki nőből van (2)