A nő, aki nőből van, sokszor hangoztatja, hogy nőből van. Nem azért, mintha kétségei lennének női mivoltát illetően. Nagyon jól tudja, hogy nőből van, de az identitását ki kell hangsúlyoznia. Nem feltétlenül verbálisan, hanem öltözködésével, gesztusaival, sminkjével, viselkedésével. Ki ki a maga módján.
A Nő, aki nőből van, magabiztos léptekkel halad előre tűsarkú cipőjében. Valójában nem túl magas, de rövid szoknyája alól kivillanó formás lába és a háta közepéig érő szőke haja olyan érzést kelt az emberben, mintha minden tekintetben fölé magasodna. Férfifejek csavarodnak utána, miután elhaladt mellettük. A Nő tisztában van kiszámítható reakciójukkal. Nemhogy haragudna érte, hanem élvezi a helyzetet, hiszen ő maga teremtette. Uralkodik az erősebb nem ösztönein.
Ezt a jelenséget nevezzük nemierő paradoxonnak, miszerint az erős férfi gyengéje a nő.
A Díva a frontvonalban a női nem harcosa. Felsőbbrendűségével tiszteletet parancsol magának és ezzel együtt a női társadalomnak, a csillogásért azonban súlyos árat kell fizetnie. Az igényességével járó legkomolyabb dilemmája, hogy igaz és hű társat találjon magának az alfahímek körében. (A bétahímek között ugyanis több és jobb találatot érhetne el, de azok meg sem próbálkoznak közelébe kerülni.) Bár úgy sejtjük, hogy a húspiac legfelső a szegmense meglehetősen szűk kört ölel fel, drukkoljunk neki, hogy sikerüljön rendes fickót találni magának, vagy legalább egy rendes pasi merészkedjen a közelébe.
A nő, aki nőből van, csinos, bájos, és bár kamaszkora óta zavarban érzi magát, ha lépten-nyomon megbámulják, mégis szereti, ha megdicsérik szépségéért, jóságáért.
Lapossarkú fekete cipőcskéjében légies léptekkel halad célja felé, eközben rövid fekete ruhácskája alól kivillanó formás lábacskájára piros harisnyájával hívja fel a figyelmet. Szexi öltözködése korántsem olyan feltűnő, mint a frontvonalban mozgó dámáé, a férfi számára közvetített hatása mégis egy pirula viagrával ér fel.
A csalafintaság és rafinéria effajta együttállását hívjuk csalafinéria jelenségnek.
Bár a szabadstílusú nő tökéletesen tisztában van megjelenésének impulzív hatásával, fogjuk fel részéről tanúsított könnyed játékosságnak, hiszen valójában mindössze ártatlan flörtről szól a története.
Lelki szemeivel tisztán látja, ahogy háta mögött a férfiszemek tapadnak távolodó alakjára, önérzetét jólesően birizgálja az elismerő pillantások sorozata, azonban egy furcsa, ciccegő hang kizökkenti nyugalmából. A fiatal fruska korából származó emlékek letaglózzák. Egy másodperc tized része alatt végigfut agyán a tinédzser éveiben szerzett élmény. Már hetek, sőt hónapok óta vágyott arra, hogy végre egyszer kacéran kiöltözve megmutassa a világnak nővé válásának első, de szemmel már nagyon is jól látható jeleit. Élvezte a testét simogató nap melegét, a haját lebegtető szellő csiklandozását, fiatalságának üdeségét, mígnem egy útja mellett folyó építkezés szabadszájú munkásai gusztustalan beszólásaikkal földig rombolták önfeledt örömből felépített jókedvét.
A piros harisnyás nő feldúlt lelkét a ciccegés nem hagyja nyugodni. Régen volt, de nem feledte. Kicsit dundi volt, de a felesleget keményen ledolgozta. Vele ma már nem packázhatnak. Már készen is áll a válasszal. Szeme villan, hirtelen hátraperdül, mint a kígyó, aki éppen megmarni készül áldozatát, de eláll a szava. Egy szemtelenül jóképű fickóval találja magát szemben. Dühbe torzult ábrázatán vonásai meglágyulnak, még egy mosolyt is megereszt, majd a férfinek szó nélkül hátat fordítva folytatja útját munkahelye felé. Élvezettel szívja magába a reggeli napfény melegét, fejét hátravetve hagyja, hogy nyakát és arcát csiklandozza a reggeli szellő, és egész napra örömmel tölti el a pimasz kedvesség. Vagy amit akár kedves pimaszságnak is nevezhetünk.
A történet azonban ezzel még nem ér véget, mert a díva és a szexi nő mellett megjelenik a színen a szerény szépség is, akin a felületes szemlélő csak átemeli tekintetét, a rejtett csodákra nyitott férfiakat azonban lenyűgözi megjelenésével.
A nő, aki nőből van, kecses lábait hosszú szoknyája alá bújtatja, karcsú derekát elegáns blézere mögé rejti, buja melleit és csábos nyakát garbóval fedi el, gyönyörű hosszú haját kontyba szorítva köti feje búbjára, sugárzó tekintetét pedig vastag keretes szemüvegével választja el az őt vizslató közönsége elől. Ő szeretne kimaradni ebből a hétköznapi utcai játékból. Az ő terepe az otthon melege, a hálószoba intimitása. Nála semmilyen körülmények között nem jön be a ciccegés, sőt, ennél sokkal kevesebb is felbosszantja.
A férfi ebben az esetben (illetve általában) nem különösebben érti, hogy a nő iránt tanúsított csodálata miért nem talál értő fülekre. A férfi felfogásában a nő megbámulása a szépség iránti vonzalom természetes kifejeződése. Mindannyian tudjuk azonban, hogy ez csak ürügy, hamis álca. Nézzük csak meg, hogy mi történik fordított helyzetben:
Ha egy nő bámul meg szemérmetlenül egy férfit, akkor ritka kivételtől eltekintve a férfi rettenetesen zavarba jön, kellemetlenül érzi magát, és igyekszik minél messzebb eltávolodni.
Szerencsére a nők nem bámulják szemérmetlenül a férfiakat, így kialakul az a kényelmes egyensúly, amiben férfi és nő egyaránt kellemesen érezheti magát.
Már ha létezik egyáltalán férfi és nő közötti egyensúly…
A következő fejezetben ezt a kérdést feszegetjük, a sorozat címéhez tartva magunkat, alapvetően a nő szemszögéből.
Addig is (illetve továbbra is) kíváncsian várom az észrevételeket, hozzászólásokat.
Ajánljuk még:
