Pont Hu

A Szállító – A budapesti fuvar

dugobp 

A lámpa újra pirosra váltott anélkül, hogy egyetlen kocsinak is sikerült volna átjutni a kereszteződésen. A férfi rezzenéstelen arccal vette tudomásul, hogy újabb másfél perces várakozásra kényszeríti az úton felgyülemlett autórengeteg. Rendkívüli önfegyelmének köszönhetően még egyetlen indulatszó sem hagyta el a szája szegletét, azonban az idegszálai között felgyülemlett feszültség a homlokán gyöngyöző verejtékcseppek formájában kezdett megmutatkozni. Csak egy szempillantásnyi időt hagyott magának arra, hogy az órájára pillantson, majd újra előreszegezte tekintetét.

Duplán hajtott mandzsettája alól kivillanó Rolexje másodpercre pontosan mutatta az időt, ami szerint már csupán három perce maradt a célba éréshez. Kényszerű várakozása során végiggondolta, hol követte el a hibát.

Ahhoz kétség sem fért, hogy útja első szakaszán mintaszerűen járt el, amikor a gyorsforgalmi úton maga elé engedte azt a szegény mozgáskorlátozott embert. Tökéletesre kidolgozott felsőteste alapján senki nem feltételezte volna a sofőrről, hogy hátrányos helyzetű, pedig a parkoláshoz szükséges mozgássérült igazolvány kocsija alapfelszereltségéhez tartozott. BMW X5 típusú tolószékével tolta le a szabályos százharminccal közlekedő úrvezetőket a belső sávból, úgyhogy a terepjáró mögött autózva könnyedén, mintha csak repülő szőnyegen suhanva ért volna be a városba.

Az araszolós zónába lépve azonban valamilyen elvetemült ötlettől vezérelve megszánt egy besorolásra váró kisautót. Jóindulatát a hagyományokhoz mereven ragaszkodó idős úr azzal hálálta meg, hogy felelevenített egy mára már kihalóban lévő régi szokást, miszerint a sárga lámpa gyorsítás helyett fékezésre igyekszik rávenni az arra vetődő autósközönséget. A váratlan megállásból származó balesetet szerencsére sikerült elkerülni, a békeidőket idéző forgalmi helyzet egyetlen környezetkárosító eleme a háta mögött felharsanó autókürt által keltett zajszennyezés volt.

Jelen pillanatban a Szállítót úticéljától már csak hatszázötven méter választotta el, de előtte volt még egy hatsávos utat átszelő kereszteződés, két jobbra kanyarodó autó, majd a főút túloldalán a mindig kiszámíthatatlan, szűk, egyirányú utcák dzsungele.

Kinyomott kuplunggal és a gázpedálra tapadt jobb lábbal várta a zöld jelzést, ami rövidesen be is következett. A sor elején álló autóstárs néhány másodperc múlva megtalálta az egyes sebességfokozatot, szédületes csigatempóval már meg is kezdte a jobbkanyart, majd a zebrára lépő gyalogosok előtt szabályosan megállt.

Az egy autónyi előrehaladás mindazonáltal elég volt arra, hogy egy majdnem két méter széles rés keletkezzen az utcácska bal oldalán parkoló kocsik és a Szállító előtt veszteglő jármű között. A férfi hideg fejjel mérlegelt: az autó szélessége 1826 miliméter plusz a tükrök. Szerencsére a bal oldali visszapillantó magasságában nincs akadály. Mivel nem mutatkozott más lehetőség, nekivágott a lehetetlennek: előbb centiméterről centiméterre haladva, óvatosan átcsúszott a szűk folyosón, majd száznegyven lovacskáját egyszerre megabrakolva, csikorgó kerekekkel kilőtt a bambán bámészkodó tömegből.

Az utca szemközti folytatásában persze fékeznie kellett, hiszen fekvőrendőrök sora gondoskodott a visszafogott haladásról. Két sarokkal arrébb egy kuncsaftját váró taxis állt kényelmesen az út közepén, aki csak egy pöcc dudaszóra volt hajlandó kelletlenül félrevonszolni magát. A sárga kockás akadályon túllendülve egy gyors balkanyar követezett, ami aztán egy külső szemlélő számára teljesen érthetetlen fékezésbe torkollott. Pedig a szállító félelme nem volt alaptalan. Csupán százötven méterrel előbbre kellett tekintenie, ahol már egy tucat autóból álló kocsisor gyülemlett fel egy kukásautó mögött.

Lélekjelenlétét megőrizve kihátrált az utcából, hogy egy duplahurok alkalmazásával képes legyen időben célba juttatni fuvarját. A kerülő felső torkolatából való kijutást az autó orrának merész előretolása révén sikerült elérnie, majd a lassan hömpölygő forgalomból egy jobbkanyarral kilépve, dinamikus fékezéssel érkezett el úticéljához. Ránézett az órájára, és örömmel nyugtázta, hogy még így is maradt tizenöt másodperce.

–          ­Köszi, hogy elhoztál apuci! ­– szólt a kislány a hátsó ülésről és fejét a fejtámlák között előredugva egy puszit nyomott a férfi arcára.

–          Szívesen kincsem. Ügyes legyél! – köszönt el ő is a kicsitől, és mosolyogva nézett az iskola kapuján belépő gyermeke után.

 

Ajánljuk még:

Micsoda pofátlanság, hogy a pasid szeretkezés közben meccset néz

ByAlex, Beyoncé, Jennifer Lopez, Kozsó és a többiek karácsonya

Mit szeretsz az anyukádban?

AnyaLanyaKicsi

Juliska (1+) Anyuci…

Dóri (2) Puszi.

Orsi (3) Olyan jó.

Szilvike(4) Szeretek hozzá odabújni.

Andi (5) Anya mindig megölel és olyan jó puha.

Kincső (6) Iszepizézik velem és dögönyöz.

Ivett (7) Anya reggel csinál nekem tejbegrízt. Én nem tudnék olyan korán felkelni.

Márti (8) Amikor rossz kedvem van, mindig viccelődik velem. Nagyon jókat tudunk együtt nevetni.

Judit (9) Este olvasni szokott, hogy jól aludjak el. Olyan szép hangja van.

Eszti (10) Megvéd, amikor az apukám meg akar verni.

Edina (11) Féltem lecsúszni a csúszdán és ő lecsúszott velem. Pedig tudom, hogy ő is félt.

Rita (12) Amikor fáradt vagyok, megveti az ágyamat és rámhuppantja a takarót. Ezt kicsi korom óta nagyon szeretem.

Zsani (13) Ő süti a legfinomabb palacsintát. A legjobban a nutellásat szeretem.

Timi (14) Nem tudom. Sokszor veszekszik, de néha normális.

Angéla (15) Néha segít a leckében. Matekból elég jó. Jobb, mint én.

Kriszta (16) Hát nem is tudom. Olyan túlbuzgó. Vesz színházjegyet, meg könyveket. Biztos azt gondolja, hogy rossz az ízlésem. A barátnőim szerint jófej. Végül is ki lehet vele jönni.

Szandi (17) Szerencsére nem nagyon gáz. A szülinapomon elvitt magával műkörmöshöz.

Kata (18) Sose felejtem el, hogy az éjszaka közepén levitt az ügyeletes patikába utópiruláért. Egy szó nélkül. És ez nagy szó!

Magdi (19) Anya nagyon szeret. Mindig ad egy kis duigpénzt, amikor megyek a koliba, pedig nagyon ki vannak számítva. Egyszer remélem sok pénzem lesz, és meg tudom hálálni.

Karolina (20) Anya nagyon furcsa. Úgy tesz, mintha nem szeretne, pedig nem az ő hibája. Csak magát okolja, amiért elhagyott minket apa. De én nagyon szeretem anyát. Ő nem hagyott el.

Szonja (21) Az én anyukám egyszerűen fantasztikus. Együtt járunk vásárolni, ki lehet vele beszélni a pasikat, és még sose adott rossz tanácsot. Teljesen megbízom benne, és ez nagyon jó.

Irma (22) Az anyukámnak hihetetlen életereje van. A múltkor, amikor egy buliból kicsit becsiccsentve hazaestünk a barátnőimmel, három perc alatt olyan szendvicstálat rittyentett nekünk az asztalra. Aztán megágyazott mindenkinek, és hagyott minket aludni. És mikor felkeltünk mindenkit vadi új fogkefe várt a fürdőben. Nagyon büszke voltam rá a barátnőim előtt.

Zsuzsi (24) Egyszerűen csak szeretem.

Izabella (27) Gyerekkoromban nagyon hiányzott az anyukám. Egyedül nevelt és alig volt velem. Rengeteg munkát vállalt, és én sokszor haragudtam rá miatta. A sors úgy hozta, hogy most egy árvaházban dolgozom, és nagyon köszönöm neki, hogy nem kellett intézetben felnőnöm.

Bernadett (28) Még a gimiben az anyámat egyszer behívatta az igazgatónő, hogy lógok a suliból. Az anyukám azt hazudta neki, hogy beteg voltam. Azóta soha senkinek nem hazudtam.

Aranka (30) Amikor hazaköltöztem a pasimtól anyám csak annyit kérdezett, hogy szívesen ennék-e egy kis rántott húst. Pedig egy monokli volt a szemem alatt. És egy szóval sem említette, hogy ő ezt előre megmondta.

Adrienn (32) Az anyám alkoholista volt. Ma is az, csak már elköltöztem. Nagyon nehéz volt vele élni. Sokszor megalázó. És amikor kisbabám született egyszeriben mindent megbocsátottam neki, mert rájöttem, hogy szeretett. Mert az lehetetlen, hogy valakinek gyereke van, és nem szereti.

Györgyi (36) Az anyukámnak van egy olyan képessége, vagyis inkább kisugárzása, amivel mindig sikerül megnyugtatnia. Nem csak engem. Például az apámat, amikor idegesen jött haza. Az anyukám csak rámosolygott, és minden rendben volt. Nekem mindig elég, ha erre a mosolyra gondolok, és azonnal lenyugszom.

Ilona (45) Úgy szeretem, amikor megkérdezi, hogy „Hogy vagy?” Ő igazán kíváncsi rám, és neki őszintén el tudom mondani. Még azt is, ha nagy bajom van.

Emma (51) Az anyukám két hónapja ment el. Akkor lettem felnőtt igazán. Nem szeretek teljesen felnőtt lenni.

Gabriella (56) Az apám elhagyta egy másik nőért, aztán visszakönyörögte magát. Ma már tudom, hogy csak a tesómért és miattam engedte.

Irén (62) Máig nem tudom, hogy tudott annyi pénzből enni adni az egész családnak.

Teréz (78) Tőle tanultam a legfontosabbat, vagyis, hogy a legényt a hasánál fogják. Most van két fiam és egy lányom, meg nyolc unokám és három dédunokám. És egy férjem, akivel tavaly ültük meg az aranylakodalmat.

Annuska (99) Már nagyon elfáradtam. Szerintem nemsokára találkozunk. Jó lesz nála megpihenni.

 

Sok boldogságot kívánunk az édesanyáknak!

 

Ajánljuk még:

 

Mindennapi imáink

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!